Meghatározások
A Hamzat al-Qat' (هَمْزَة القَطْع)-ot kezdéskor és összekapcsoláskor is ejtjük; a mushafban kis 'Ayn-fej (ء) van rajta, mint az ﴿أَنۡعَمۡتَ﴾ (Al-Fatihah 1:7) szóban. A Hamzat al-Wasl (هَمْزَة الوَصْل) többlet-Hamzah, amely lehetővé teszi, hogy néma betűvel kezdjünk; kezdéskor ejtjük, összekapcsoláskor elmarad; jele a mushafban egy kis Sad-fej az Alif fölött (ٱ).
A Hamzat al-Qat'-ot kezdéskor és összekötéskor is ejtjük; az indiai-pakisztáni Mushafban magánhangzót viselő Alif, mint a ﴿اَنْعَمْتَ﴾ (Al-Fatihah 1:7) szóban. A Hamzat al-Wasl olyan többlet Hamzah, amellyel néma betűvel lehet kezdeni; kezdéskor ejtjük, összekötéskor kiesik; ebben a Mushafban csupasz Alif, magánhangzó és jel nélkül.
Hol fordul elő és magánhangzója kezdéskor
| Hol | Magánhangzó kezdéskor | Példák |
|---|---|---|
| A névelő | Mindig fathah | ﴿ٱلۡحَمۡدُاَلْحَمْدُ﴾ (Al-Fatihah 1:2) |
| Igék: háromgyökű igék felszólító módja; öt- és hatbetűs igék múlt ideje, felszólító módja és igei főneve | Dammah, ha az ige harmadik betűjének eredeti dammah-ja van; kasrah, ha kasrah-ja vagy fathah-ja van | ﴿ٱدۡخُلُواْادْخُلُوْا﴾ (Al-Baqarah 2:58) ﴿ٱضۡرِباضْرِبْ﴾ (Al-Baqarah 2:60) ﴿ٱذۡهَبۡاِذْهَبْ﴾ (Taha 20:24) ﴿وَٱسۡتَغۡفِرۡهُۚوَاسْتَغْفِرْهُﵫ﴾ (An-Nasr 110:3) |
| Tíz áthagyományozott főnév, valamint az öt- és hatbetűs igék igei főnevei | Kasrah | ﴿ٱبۡنُ مَرۡيَمَابْنُ مَرْيَمَ﴾ (An-Nisa 4:171) ﴿ٱبۡنَتَ عِمۡرَٰنَابْنَتَ عِمْرٰنَ﴾ (At-Tahrim 66:12) ﴿ٱمۡرُؤٌاْامْرُؤٌا﴾ (An-Nisa 4:176) ﴿ٱثۡنَانِاثْنٰنِ﴾ (Al-Ma'idah 5:106) ﴿ٱسۡمَاسْمَ﴾ (Al-A'la 87:1) |
A költő által felsorolt főnevek: ابن، ابنة، امرؤ، اثنان، امرأة، اسم، اثنتان. Kivételek azok az igék, amelyek harmadik betűjének átmeneti dammah-ja van; ezek kasrah-val kezdődnek, mint ﴿ٱمۡشُواْامْشُوْا﴾ (Sad 38:6), ﴿ٱقۡضُوٓاْاقْضُوْٓا﴾ (Yunus 10:71), ﴿ٱئۡتُواْائْتُوْا﴾ (Taha 20:64) és ﴿ٱبۡنُواْابْنُوْا﴾ (Al-Kahf 18:21), mert a harmadik betű eredeti magánhangzója kasrah.
Két néma betű találkozása
Ha Madd-betű áll Hamzat al-Wasl előtt, összekapcsoláskor kiesik a kiejtésből, de az írásban megmarad, mint a ﴿وَقَالُواْ ٱتَّخَذَوَقَالُوا اتَّخَذَ﴾ (Al-Baqarah 2:116) és a ﴿فِي ٱلۡأَرۡضِفِي الْاَرْضِﶈ﴾ (Al-Baqarah 2:11) esetében. Ha néma mássalhangzó vagy Tanwin áll előtte, az többnyire kasrah-t kap, mint a ﴿نُوحٌ ٱبۡنَهُۥنُوْحُ اِۨبْنَهٗ﴾ (Hud 11:42) esetében; a többes számú Mim dammah-t kap, ahogy korábban kifejtettük.